Közgazdászként az ember azt gondolja, már szinte mindent tud és majdnem mindent látott egy közel tíz éves munkában eltöltött szakami tapasztalat alapján. Természetesen a közgazdász létnek számtalan területe létezik, és én igyekeztem az első pár munkahelyemmel egy átfogó területen szakmai tapasztalatot szerezni. Voltam pénzügyi területen vállalatnál, onnan aztán átpártoltam a marketing részlegre, majd később egy pénzintézetnél helyezkedtem el, ahol megtanultam a lízing és bank világát érintő szinte összes feladatot, később pedig az adózás rejtelmeibe pillantottam be. Egyetlen terület maradt ki az életemből, de ez valószínű így is fog maradni, az a könyvelés és a bérszámfejtés párosa. Nem szerettem sosem, nagyon monoton munka számomra, tehát biztos, hogy nem tudnám huzamosabb ideig csinálni.
A minap viszont, annál a vállalatnál, ahol jelenleg dolgozom, a kezembe került egy számla, melyen a kockázatértékelés szolgáltatás volt kiszámlázva. Meglepődtem, hiszen én ezzel a szóval a bankterületen találkoztam még jó pár évvel ezelőtt, és nem igazán értettem, hogy lehet itt erről egy számla, ráadásul nem is egy pénzügyi vállalat által kiállítva.
Rá kellett azonban középvezetőként is gyorsan döbbennem, hogy még nekem is mondhat újat a szakma és az élet, noha közvetlen nem érinti a terület a közgazdász területet vagy létet. Ugyanis a vállalat, ahol most projektvezető vagyok, tehát a középvezetői szintet bitorlom, bele kezdett egy építési feladatba, hiszen profiljába vág, csak eddig nem végezte a tevékenységet, és a kockázatértékelés során, a munkavédelem területét segítve, felmérték melyek azok a munkafolyamatok, melyek veszélyt rejthetnek a vállalat hírnevére, működésére, vagy a munkavállaló életére nézve. Mosolyogtam egyet és betettem a számlát a projekt anyaga közé, és rádöbbentem, több alázat szükségeltetik, és ma már teljesen máshogy kérdezek bármit, ha nem tudnám hirtelen hova tenni a saját szakmámon belül.